Simor János érsek

Lelkipásztorként és professzorként

1836. október 28-án szentelte pappá Ürményi Péter püspök. Káplánként első lelkipásztori állomáshelye Terézváros lett. Jó szónoki adottságai miatt két év múlva 1839. szeptember 22-én kinevezték egyetemi hittanárrá és szónokká. Egy évre rá 1840. július 31-én a Pázmáneumba kapott tanulmányi felügyelői kinevezést. 1841. december 28-án lett a teológia doktora.

1842. július 14-én plébánosi kinevezést kapott Bajnára. Innen Kopácsy Józsefesztergomi érsek 1846. július 20-án küldi az esztergomi papnevelő intézetbe tanárnak, ahol a tanulmányaikat már befejezett növendékeknek tartott előadásokat.

1847-ben érseki helynök, később a hercegprímás titkára lett. 1850 januárjában meghívást kapott a bécsi Hippói Szent Ágostonról nevezett intézetbe, ahol egyházjoggal és történelemmel foglalkozott. Ekkor lett udvari káplán is.

1851-ben a birodalmi kormány oktatásügyi minisztérumának osztálytanácsosává nevezte ki. Alig foglalta el ezt az állását, pár hónap múlva székesfehérvári kanonokká és nemsokára széplaki apáttá nevezték ki. 1854-ben miniszteri tanácsossá léptették elő. Ebben a minőségben nagyobb utazást tett Német- és Olaszországban.

Győri püspökként

1857. február 20-án a megüresedett győri püspöki széket nyeri el. Esztergomban szentelték püspökké 1857. június 29-én, Szent Péter és Pál főapostolok ünnepén. Többször körbeutazta egyházmegyéjét, szigorú ellenőrzés alá vette papjainak működését, az iskolaügyet mintaszerüvé tette. Életre keltette a győri kisszemináriumot, az irgalmas nővéreknek zárdát, óvodát, kórházat, Sopronban leánynevelő intézetet létesített. Földeket vásárolva megteremtette az egyházmegyei nyugdíjalapot. Működését a király 1865-ben belső titkos tanácsosi méltósággal tüntette ki.